Tiszadob-Római Katolikus Egyházközség rövid története
A település nevét az 1220 körül keletkezett Váradi Regestrum említi. A középkorban templomos, plébániás hely, melynek titulusa Szent Miklós volt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint a templom papja: Simon. Középkori temploma a reformáció következtében a reformátusok kezébe került, de gótikus falai a késobbi átépítések következtében is megmaradtak. A katolikus híveknek egészen a XX. század elejéig nem épült templomuk. A reformáció idején templom nélkül maradt hívek a tiszatardosi, majd a tiszadadai plébániához tartoztak.
1905-ben özv. Andrássy Aladárné báró Wenckheim Leontina nyilvános kápolnát kívánt építetni, de megfelelő telket nem adott hozzá. Ezen a problémán segített az iskolaszék, 1909-ben átengedte az iskola számára vásárolt telket az egyházközségnek. Így épülhetett meg 1912-re, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felépült templom. A hívek ismételt kérésére az egri érsek 1939. február 16-án plébániai rangra emelte az egyházközséget és annak templomát plébániai templomnak nyilvánította. Első plébánosa Bollyky Lajos volt. A templomot 2001-ben renoválták utoljára. Az új liturgikus tér kialakítása 1982-ben történt, Horváth János plébános idején. A plébánia házat az egyházközség később eladta.
A valamivel több mint 3000 lakosú településen 745 katolikus él, de a templomba járók száma ettől lényegesen kevesebb. Napjainkban az egyházközség új orgonával gazdagodott, ami a liturgia szebbé tételét hivatott szolgálni. Jelenlegi plébánosa Dr. Linczenbold Levente. Tiszadob ma Polgár filiális egyházközsége. Így az egyházközség élete szorosan összetartozik a polgári egyházközség hitéletével.
A szentmisék rendje Tiszadobon:
vasárnap és ünnepnapokon 1130-kor.
Hittanórák:
hétfőn 1050-től az alsó tagozatnak
1140-től az elsőáldozóknak.
A templom búcsúünnepe október 8-án van. (az ehhez legközelebb eső vasárnapon tartjuk)
